A nők és a poszttraumás stresszbetegség

A PACAP (angol rövidítés, jelentése: hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid), amely egy stresszhormon, magas vérszintje magyarázhatja azt, hogy miért a nőknél, és nem a férfiaknál magasabb a poszttraumás stresszbetegség (angol rövidítése: PTSD) kifejlődésének a kockázata – állítja egy friss amerikai kutatás, amelyről nemrég a világhírű Nature szaklapban jelent meg publikáció.

Az amerikai Emory Egyetem (Atlanta, Georgia Állam) és a Vermont-i Egyetem (Burlington, Vermont Állam) kutatói azt állapították meg, hogy azoknak a nőknek, akiknél bizonyos protektív génvariáció, amely a PACAP hormonreceptorokat kódolja, megtalálható, alacsonyabb a PTSD szintjük, mint a férfiaknak, annak ellenére, hogy ezek a nők hasonló szintű traumákat éltek át, mint a férfiak.

A PACAP identifikációja, mint a PTSD indikátora, új utakat nyithat meg a diagnosztizálás számára, és egy nap majd a szorongásos zavarok kezelésében is.

A Nature-ben megjelent cikk vezető szerzője, Dr. Kerry Ressler, az Emory Orvostudományi Egyetem pszichiátriai és magatartástudományi egyetemi docense, azt nyilatkozta a sajtónak, hogy kutatási eredményeik a PTSD biológiája számára egy „új ablakot” tártak fel: „Általában kevés biológiai marker áll rendelkezésre a PTSD, vagy a pszichiátriai betegségek vonatkozásában.”

Dr. Kerry Ressler orvosi és PhD diplomáját a Harvard Orvostudományi Egyetemen szerezte, ahol ő volt az első hallgató Dr. Linda Buck laboratóriumában, aki segített Dr. Bucknak a szagreceptor géncsalád molekuláris szerkezetének azonosításában. Ezért a kutatásért kapta meg Dr. Linda Buck és Richard Axel 2004-ben a Nobel-díjat. Dr. Ressler egyben a Yerkes Nemzeti Érseki Kutató Központ munkatársa is.

Az már ismert, hogy a PACAP stresszhormon sejtszinten széles körűen szabályozza a stresszválaszt: hatását az egész szervezeten és az agyon keresztül fejti ki, befolyással van a központi idegrendszerre, az immunfunkciókra, a vérnyomásra, az anyagcserére és a fájdalomra való érzékenységre is. De, ahogyan a szerzők írták háttér információjukban, az nem tisztázott, vajon annak a biológiai jelátviteli útnak, amelyet a PACAP hormon receptorával, a PAC1-gyel működtet, vajon szerepe van-e a humán pszichológiai stresszválaszokban, mint amilyen a PTSD is.

Dr. Ressler és mtsai kutatásukhoz a „Grady Trauma Projekt” (a Grady Veterán Kórház projektje) adatait használták fel, mely projektbe több, mint 1200 fő, alacsony jövedelmű atlantai lakost vontak be, akik az erőszak, a fizikai és a szexuális abúzus magas szintjeit tapasztalták meg, és amely nagyfokú poszttraumás stresszbetegséget eredményezett körükben.

A Projekt résztvevői a Grady Veterán Kórház betegei voltak. A Projekt 2005-ben indult, a résztvevőket akkor a kórház különböző elsődleges ellátóhelyein (szülészet-nőgyógyászat és más klinikák) kérdezték ki és kérték meg őket arra, hogy töltsenek ki egy, az élettörténetükkel kapcsolatos kérdőívet, valamint vér- és nyálmintát vettek tőlük.

Az adatok azt igazolták, hogy a magas PACAP stresszhormon vérszinttel rendelkező nőknél, és nem a férfiaknál jelentkeztek a PTSD jóval több tünetei, köztük az alábbiak: nehéznek találták, hogy a félelem- és a biztonságérzet jelei közötti különbséget elmondják, és könnyen megijeszthetők voltak.

Egy 64 főből álló csoportban – a csoport tagjainak többsége szignifikánsan traumás eseményeken esett át – azok a nők, akiknek az átlagosnál magasabb volt a vérükben a PACAP hormonszint (hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid), ötször erősebb PTSD tüneteket produkáltak, mint azok, akiknek a vérében a PACAP-szintek jóval az átlag alatt maradtak.

A kutatók azt is megállapították, hogy a PACAP hormon receptorának, a PAC1-nek a génvariációja, amely hatással lehet arra, hogyan válaszol a gén az ösztrogén hormonra, szintén csak a nőknél volt összefüggésben a PTSD diagnózisával és a tünetekkel.

Dr. Ressler azonban kihangsúlyozta, hogy azok közül a férfiak és nők közül, akik hasonló szintű traumán estek át, azok a nők, akiknél a PAC1 gén sokkal protektívebb variációja volt jelen, a poszttraumás stesszbetegség alacsonyabb mértékét mutatták, mint a férfiak, míg azoknál a nőknél, akiknél ez a génvariáció kevésbé védő hatású, és így nagyobb kockázatot jelentő volt, a PTSD mértéke a férfiakénál magasabb szintű volt.

„Ez azt jelzi, hogy a traumán átesett férfiak és a nők eltérő biológiai jelátviteli utakon keresztül jutnak el a poszttraumás stresszbetegséghez. Ez esetben megvan a vezérfonalunk ahhoz, hogyan működik ez, abban a tekintetben, hogy a genetikai adatok rámutatnak azokra a válaszreakció-készség változásokra, amellyel a szervezet az ösztrogénre reagál.” – magyarázta Dr. Ressler.

Dr. Ressler Nature-ben megjelent cikkének egy másik társszerzője, Dr. Sayamwong „Jom” Hammack, aki jelenleg a Vermont-i Egyetem pszichológia segédprofesszora, korábban a Yerkes Nemzeti Érseki Kutató Központ posztgraduális ösztöndíjasaként Dr. Ressel kutatómunkatársa volt. Az ottani kutatásban patkányokkal folytatott kísérletek során azt állapították meg, hogy stressz alatt a patkányok agyának egy „bed nucleus of the stria terminalis” (angol rövidítése: BNST), magyarul: „a határcsík ágymagja” területén a PACAP stresszhormon szintje tízszeresére növekedett, amelyről úgy gondolják, hogy a szorongásos magatartás szempontjából fontos tényező.

Dr. Hammack szerint: „Az agyban a PACAP hormon képes agysejteket aktiválni, és egyben neurotrophicus (idegsejt növekedést serkentő) hatása is van, segíti az agysejtek életben maradását, növekedését és a kapcsolatok (szinapszisok) kialakulását. Nagyon sok agyi területen ez egy nagyszerű dolog, de más területeken viszont – azokon például, amelyek érintettek a fennmaradó szorongásos viselkedésben – ez nem olyan jó.”

A kutatók azt remélik, hogy több olyan kutatás, mint amilyen ez is volt, segíti majd a PTSD és hasonló, de más viselkedési zavaroktól külön kezelendő szorongásos rendellenességek diagnosztizálását, és talán segíti majd azoknak az embereknek az azonosítását is, akik a nagy stresszel járó munkakörökben és munkahelyi körülmények között hajlamosabbak a poszttraumás stresszbetegségre.

Fontos hozzátenni, hogy ez a kutatás olyan emberektől származó mintákon alapszik, akiknél már kifejlődött a poszttraumás stresszbetegség, és egyes kutatók szeretnék majd tudni, hogy a trauma előtt már mennyi fiziológiai hatás volt jelen az egyén szervezetében, és ha jelen volt, az hogyan befolyásolhatja ezeket az eredményeket.

Dr. Ressler elmondta, fontos, hogy lássák, vajon hasonló eredményekre jutnak-e más csoportok esetében is, beleértve a PTSD-ben szenvedő háborús veteránokat is. Továbbá, hasznos lenne tudni, vajon a PTSD kifejlődése közben a PACAP stresszhormon szintje növekszik-e az agyban és a vérben, mivel ez segítene annak megállapításában, hogy vajon azok a gyógyszerek, amelyek a PACAP stresszhormon ellen hatnak, segíthetnek-e a betegeknek.


Címkék: PACAP, gének, hormon, taruma, stressz, stresszhormon, poszttrauma
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2020 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!