Egy friss kutatás, melyről az amerikai „Klinikai Endokrinológia és Metabolizmus Szakfolyóirata” c. kiadványban jelent meg publikáció, azt állapította meg, hogy minél nagyobb egy személy teljes izomtömege, annál kisebb nála az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú cukorbetegség legfőbb prekurzora megjelenésének a kockázata.
A világszerte drámai módon növekvő elhízást tekintve a diabétesz (cukorbetegség) - amely a kardiovaszkuláris megbetegedések legfőbb forrása - előfordulási gyakorisága várhatóan növekedni fog. Az inzulinrezisztencia (rövidítve: IR), amely képes a normális tartomány fölé emelni a vér glükózszintjét, egy olyan fontos tényező, amely hozzájárul a cukorbetegség kialakulásához. Korábbi kutatások már megmutatták, hogy a nagyon alacsony izomtömeg az IR egyik kockázati faktorának számít, de egészen napjainkig semmilyen kutatás nem vizsgálta meg, vajon az átlagosra, vagy az átlagos fölé növekvő izomtömeg, függetlenül az elhízás mértékétől, képes-e javítani a vér glükózszintjének a szabályozását.
„Kutatásunk eredményei a klinikusok és a betegek azon szokásos fókuszától való eltávolodást reprezentálják, mely szerint elegendő csak a súlycsökkentés ahhoz, hogy a metabolikus (anyagcsere) egészség javuljon. Ehelyett a mi kutatásunk azt sugallja, hogy a fittség fenntartásának és az izomtömeg növelésének is szerepe van ebben. Ez nagyon sok túlsúlyos beteg szemében, akik nehézségekkel küzdenek a súlycsökkentés terén, szívesen fogadott üzenetnek számít, mivel bármilyen megmozgató és fitten tartó erőfeszítést dicséretre méltónak kell tekinteni és olyannak, amely hozzájárul az anyagcsere megváltozásához.” – magyarázza Dr. Preethi Srikanthan, a híres los angelesi Kalifornia Egyetem (rövidítve: UCLA) munkatársa, a publikáció senior szerzője.
A kutatók egy 13.644 főből álló nemzeti (amerikai) reprezentatív mintán vizsgálták meg az inzulinrezisztencia (IR) és a vér glükóz anyagcseréje rendellenességeinek vázizomtömeggel való összefüggését. A vizsgálat résztvevői 20 évnél idősebb, nem terhes és 35 kg-nál többet nyomó nők voltak. A vizsgálat azt demonstrálta, hogy a magasabb izomtömeg (testtömeghez viszonyított aránya) jobb inzulin érzékenységgel és a prediabétesz (cukorbetegséget megelőző inzulinrezisztens állapot) vagy a diabétesz kialakulásának alacsonyabb kockázatával jár együtt.
„Kutatásunk megmutatja, hogy túl a derékkörfogat vagy a testtömegindex (BMI) változásának a monitorozásán, figyelnünk kell az izomtömeg változására is. Ahhoz azonban, hogy meg tudjuk határozni az inzulin érzékenység és a glükóz metabolizmus javításához szükséges testmozgás természetét és időtartamát a kockázatnak kitett személyek esetében, további kutatásra van szükség.” – foglalja össze Dr. Srikanthan.