A test egy táncos hangszere, de hozzá hangolható-e a lélekhez? Az amerikai University of California, Berkeley (angol rövidítése: UC) kutatói szerint a professzionális balett- és a modern táncosok nincsenek olyan érzelmi összhangban a testükkel, mint a rendszeresen meditáló emberek.
A UC Berkeley kutatói elektromos műszerekkel rögzítették, milyen szorosan kapcsolódnak össze a gyakorlott meditálók és a professzionális táncosok érzelmei, mégpedig azon testi változások nyomon követésével, mint amilyen a légzés és a szívritmus is.
Az állapították meg, hogy a táncosoknak, akik rengeteg időt és erőfeszítést szentelnek annak, hogy az izmaik feletti tudatosságot és precíz ellenőrzést továbbfejlesszék – ez véletlenül pont egybeesik az új, balettel kapcsolatos sikerfilm, a „Black Swan” (Fekete Hattyú) témájával – nem erősebb a test-lélek kapcsolatuk, mint a legtöbb átlagemberé.
Ezzel ellentétben a Vipassana tapasztalt gyakorlói mutatták a legszorosabb lélek-test köteléket – legalábbis azon legfrissebb kutatás szerint, amely az „Emotion” c. amerikai szakfolyóiratban nemrég jelent meg. A Vipassana India egyik legősibb meditációs technikája, a figyelemteljes meditáció. A vipassana páli nyelven azt jelenti: "úgy ahogyan van". Technikája a légzés, a szívverés, a gondolatok és az érzések ítélkezés nélküli megfigyelésén alapszik. Az Emotion az Amerikai Pszichológiai Társaság egyik szakfolyóirata.
„Mindannyian úgy beszélünk érzelmeinkről, mintha azok közvetlenül testünkhöz kapcsolódnának – pl. „a szomorúság okozta szívfájdalom” és a „szétrobbanok a méregtől”. Megpróbáltuk precízen mérni, milyen szoros volt a kapcsolat, és úgy találtuk, a meditálóknál ez erősebb volt.” – mondta Robert Levenson, az UC Berkeley pszichológia professzora és a tanulmány senior szerzője.
Az eredmények új vezérfonalként szolgálnak a lélek-test misztérikus kapcsolatában. Korábbi tanulmányok a lélek és a test diszasszociációját a különböző egészségi és pszichiátriai betegségekhez kötötték.
„Tapasztalta valaha is, hogy hazaérve a munkából rettenetes fejfájás gyötri? A fejfájás feltehetően a munkában eltöltött nap során alakult ki, de az emberek hajlamosak szándékosan nem tudomást venni róla és meggyőzi magukat arról, hogy jól érzik magukat, és képesek a napi követelményeket teljesíteni.” – magyarázza Jocelyn Sze, a UC Berkeley klinikai tudományok doktorandusz hallgatója, és egyben a megjelent publikáció vezető szerzője.
A figyelemteljes meditációt növekvő mértékben alkalmazzák fizikai és pszichológiai problémák kezelésében, hangsúlyozzák a kutatók: „Hisszük, hogy ezeknek az egészségre gyakorolt előnyös hatásoknak némelyike a meditáció azon kapacitásából származik, hogy érzelem esetén képes megnövelni a lélek és a test közötti kapcsolatot.” – szögezte le Levenson professzor.
A kísérlethez a kutatók a San Francisco-öböl környéki meditációs és táncközpontokból, valamint a „Craigslitst”-en (Amerika közkedvelt, ingyenes online és nyomtatott hirdetési felülete) keresztül szerveztek be önkénteseket. A kutatási (reprezentatív) minta 21 fő táncosból – legalább 2 éves, modern táncban, vagy balettben eltöltött gyakorlati idővel –, és 21 fő tapasztalt meditálóból állt – mögöttük legalább 2 éves Vipassana meditációs tapasztalattal. Egy harmadik, ún. „kontrollcsoport”, 21 fő, mérsékelten aktív felnőttből állt, akik sem a táncban, sem a meditációban nem voltak járatosak, de még a Pilates gyakorlatokban, vagy a professzionális sportokban sem.
A 18 és 40 év közötti résztvevőkre elektródákat helyeztek azzal a céllal, hogy a testválaszukat mérjék, miközben ők különböző mozifilmek érzelmileg megterhelő részleteit nézték, és a mérőműszer skáláját tekerték el, ezzel jelezve azt, hogy hogyan érzik magukat. Bár az összes résztvevő hasonló érzelmi reakciókkal válaszolt a filmklippekre, a meditálók között a szívverés gyorsasága és az általuk érzett és jelzett érzelmek közötti korreláció erősebb volt. Meglepő módon, a táncosok és a kontrollcsoport között csak minimális volt a különbség.
A kutatók feltételezik, hogy a táncosok tanulják az idő, a zene, a tér és az izmok közötti összpontosítás változtatását és azt is, hogyan érjék el izomtónusuk, testük kiegyenesítése és a testtartás magasabb szintű tudatosságát.
„Mindezek nagyon sokat segítenek abban, hogy jobb táncosokká váljanak, de abban nem, hogy érzelmek tekintetében a lélek és a test közötti kapcsolatokat szorosabbra fűzzék.” – magyarázta Levenson professzor.
Fentiekkel ellentétben, a meditálók azt gyakorolják, hogyan figyeljenek a „visceralis” (belső szervi) testérzékelésre, amely még inkább összhangba hozza őket a belső szervekkel, mint amilyen a szív is. „Ez a fajta visceralis érzékelés a Vipassana meditáció elsődleges középpontja (fókusza), amelyet tipikusan csendesen ülve és a figyelmet a belső érzékelésre összpontosítva végeznek.” – fűzte hozzá legvégül Jocelyn Sze, doktorandusz hallgató.
