Feltehetőleg mindenki ismeri a saját vércsoportját, ami lehet: A, B, AB vagy nullás. Valószínűleg azt is tudja mindenki, hogy Rhesus (Rh) pozitív vagy negatív-e. De ismeri-e bárki is a Langereis vértípust? Vagy a Junior vértípust? Pozitív vagy negatív? A legtöbb ember vélhetően soha nem hallott ezekről a dolgokról. Ez a tudás azonban mégis „élet-halál kérdése” lehet – állítja az amerikai Vermonti Egyetem biológusa, Bryan Ballif segédprofesszor, PhD.
Miközben a Langereis és a Junior vértípus miatt vértranszfúziós problémák világszerte ritkán fordulnak elő, néhány etnikai populáció mégis ki van téve a kockázatnak Dr. Ballif szerint: „Több, mint 50.000 japánról vélik úgy, hogy Junior negatív és felléphetnek náluk vértranszfúziós problémák vagy anya-magzat összeférhetetlenség.” Ennek a két vértípusnak a molekuláris bázisa azonban mind a mai napig rejtély maradt.
A „Nature Genetics” c. szakfolyóirat egyik számában Dr. Ballif és kollégái beszámolnak arról a vörösvérsejteken lévő két proteinről, amelyek többé-kevésbé felelősek ezért a két vértípusért. Dr. Ballif és munkatársai a két molekulát mint specializált transzport proteineket azonosította, ABCB6 és ABCG2 néven.
„Korábban összesen 30 proteint azonosítottak a tudósok, mint az alap vértípusért felelős fehérjéket, de a szám így most elérte a 32-t. A legutolsó két új vércsoport proteint csaknem egy évtizeddel ezelőtt fedezték fel, így elég jelentősnek tűnik a mi ez évi azonosításunk.” – mondja Dr. Ballif.
Mindkét frissen azonosított protein egyben összefüggésben van a rákellenes gyógyszer rezisztenciával, így az eredmények hatással lehetnek az emlő- és egyéb ráktípusok jobb kezelésére is.
Nemzetközi erőfeszítés részeként Dr. Ballif és munkatársai egy tömeg spektrométert használtak az Egyetemen. Az eszközzel a párizsi székhelyű „Francia Vértranszfúziós Nemzeti Intézet” munkatársával, Lionel Arnaud-val együtt hosszabb távú együttműködés keretében elemeztek tisztított fehérjéket. Dr. Ballif és Dr. Arnaud vizsgálataik során olyan Langereis és Junior vér-antigén antitestekre támaszkodtak, amelyeket a japán Yoshihiko Tani és Toru Miyasaki fejlesztett ki, akik mindketten a „Japán Vöröskereszt Osakai Vérközpontja”-ának a munkatársai.
A vermonti protein azonosítást követően Dr. Arnaud visszatért Franciaországba, ahol kutatói teamjével celluláris (sejtszintű) és genetikai tesztek segítségével erősítette meg, hogy ezek a fehérjék voltak valóban a felelősek a Langereis és a Junior vértípusokért.
„El tudta végezni a gén szekvenálást és meglehetős bizonyossággal mutációkat találtunk ennél a speciális génnél szinte az összes, a mintánkban szereplő embernél, akiknél fennálltak ezek a problémák.” – nyilatkozta Dr. Ballif.
Az ABO és a Rhesus vértípuson kívül a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság további 28 addicionális vértípust ismert fel olyan neveken, mint pl. Duffy, Kidd, Diego és Lutheran. A Langereis és a Junior azonban nem szerepelt ezen a listán. Habár a Junior és a Langereis (rövidítve: Lan) vértípus antigéneket egy évtizeddel korábban azonosították egy várandós nőben, akinek kihordási problémái voltak az inkompatibilis vértípusok miatt, ezeknek az antigéneknek a genetikai bázisa idáig ismeretlen volt.
„Éppen ezért csak nagyon kevés ember tudja, hogy ő Langereis vagy Junior pozitív vagy negatív vércsoportba tartozik-e.” – mondja Dr. Ballif.
„Az egyének transzfúziójának anti-Lan antitesttel való támogatása nagy kihívást jelent a számunkra. Részben a kompatilis vérdonorok hiánya miatt, de főként a vérszűréshez szükséges megbízható reagensek hiánya miatt.” – írták a kutatók a „Nature Genetics”-ben. (A világhírű Nature tudományos magazin genetikai témákkal foglalkozó kiadványa.) És a Junior-negatív vérdonorok extrém ritkák. Ez azonban hamarosan megváltozhat.
„A friss kutatás ezen eredményeinek a segítségével az egészségügyi szakemberek most már képesek lesznek jóval gyorsabban és megbízhatóbban szűrni ezeket az új vércsoport proteineket. Ez lehetővé teszi a számukra, hogy jobban előkészüljenek a vérkészítménnyel, amikor vértranszfúzióra vagy egyéb szövet donációra van szükség.” – jegyzi meg Dr. Ballif. „Most, hogy ismerjük ezeket a fehérjéket, ez már rutin tesztté fog válni.”
Ez az új ismeret különösen fontos lehet a szervátültetéses betegek számára. „Ahogy a transzplantáció fejlődik, mindent megteszünk, amit csak megtehetünk, hogy megfelelő donort találjunk. De esetenként egy szövet- vagy szervátültetéses beteg, aki megfelelőnek tűnt, mégsem az – és az átültetett szövet kilökődik, ami nagyon sok problémához vagy akár halálhoz is vezethet. Nem mindig tudjuk, a kilökődés miért történik, de előfordulhat, hogy ezek miatt a fehérjék miatt.” – magyarázza Dr. Ballif.
„Az átültetett donor szövet vagy vér kilökődése az immunrendszer „én” -„nem én”-től való megkülönböztetése révén történik. Ha a saját vérsejtjeink nem rendelkeznek ezekkel a fehérjékkel, akkor az immunrendszerünk számára nem lesznek ismerősök és így a vér nem tűnik „én”-nek az immunrendszer komplex celluláris (sejtszintű) védekezése számára. Antitesteket fognak ellene kifejleszteni és megpróbálják elpusztítani a felismert behatolókat. Röviden, a test elkezdi önmagát megtámadni. Ezután a beteg már nem szerencsés.” – mondja Dr. Ballif, aki megjegyzi még, hogy a bizonyos japán populáción kívül az európai cigányok szintén ki vannak téve annak a magasabb kockázatnak, hogy nem hordozzák a Langereis és a Junior vértípus proteineket. Továbbá, vannak az USA-ban is olyan emberek, akik szembe kell, hogy nézzenek ezzel a kihívással, de az ritkább.
Dr. Ballif és nemzetközi kollégái még nem végeztek a kutatásukkal.
„Még több ismeretlen vértípus után kutatunk. Feltehetőleg még további 10-15 létezik ezekből az ismeretlen vértípus rendszerekből. Azt ugyan tudjuk, hogy ezekkel kapcsolatosan is van probléma, de azt nem tudjuk, melyik az a fehérje, amely a problémát okozza. Habár ezek az egyéb vérrendszerek nagyon ritkák, ha éppen Ön az az személy, akinek vértranszfúzióra van szüksége, akkor semmi sem fontosabb annál, minthogy tudjon ezekről.” – összegezte véleményét Dr. Ballif.
