Amerikai egyetemi kutatók egy vizsgálat során azt állapították meg, hogy azoknak a 3 éves gyermekeknek a 36 %-ánál, akik pici koruk óta ki vannak téve a magas fokú közlekedési légszennyezettségnek és a lakáson belüli endotoxinoknak, a ziháló légzés állandósult, ami az asztma és más egyéb, tüdővel kapcsolatos kóros állapotok korai előjele.
Összehasonlításképpen: ziháló légzés volt tapasztalható azoknak a gyermekeknek a 11 %-ánál, akik pici koruktól fogva alacsonyabb szintű külső és belső allergizáló anyagoknak voltak kitéve, míg azok közül a gyermekek közül, akik magasabb fokú külső közlekedési és belső endotoxin légszennyezettségnek voltak kitéve, már 18 %-nál volt megfigyelhető a ziháló légzés. A kutatók szerint az endotoxin-kitettség önmagában csak kevéssé volt hatással a gyermekekre.
A gyermekek hároméves korára kialakuló ziháló légzés szempontjából a két, egymással társuló szennyezettségnek való kitettség hatása egyértelműen szinergikus, egymást erősítő kapcsolatban van, szemben az önálló kockázatot jelentő egyféle légszennyezettséggel. Ha a fent említett két szennyeződési forrás magas fokban egyidejűleg van jelen, akkor együttesen még negatívabb hatással vannak a kisgyermekek fejlődésben lévő tüdejének egészségére.
A közlekedéshez kapcsolódó, levegőben szálló szennyező részecskék és az endotoxin egyaránt beindította a kutatásban megfigyelt gyermekek gyulladásra adott immunreakcióját. Ha ezeket összeadjuk, annak következményeként a szervezet reakcióját érintő hatás felerősödik. Minél korábbi életkorban éri az emberi szervezetet ilyen hatás, annál nagyobb a hosszú távú következmény. A gyermekek tüdeje egészen 18-20 éves korukig még fejlődésben van, éppen ezért a korai gyermekkorban mind az endotoxinnak, mind a közlekedési légszennyezettségnek való kitettség nagyobb hatást gyakorol a fejlődésben lévő tüdőre, mint a felnőttek már kifejlett tüdejére.
