A gyermekek fizikai büntetése, mint pl. az elfenekelés, hosszú távú fejlődési problémákat okozhat, beleértve az agressziót, a depressziót és a valamilyen káros anyaggal való abúzust (visszaélést) – számoltak be kanadai elemzők a vizsgálatuk eredményéről.
A gyermekek elfenekelése hosszú távú fejlődési károsodást okozhat, sőt, csökkentheti a gyermekek IQ-ját (intelligencia hányados) – mondják azok a kanadai elemzők, akik a gyermekek testi büntetésével kapcsolatos etikai vitát be akarják emelni az orvostudomány szférájába.
A vizsgálatról szóló beszámoló a „Kanadai Orvostudományi Szövetség Szakfolyóirata”-ban jelent meg és mintegy 20 évnyi publikált kutatási anyag átvizsgálása után jutottak a szerzők erre a következtetésre. A kanadai kutatók szerint az orvosi eredményeket csak felületesen vizsgálták és háttérbe szorították őket azok a nézetek, melyek szerint a szülőknek joguk van meghatározni, hogy hogyan fegyelmezik a gyermekeiket.
Annak ellenére, hogy a gyermekek elfenekelése 20 évvel ezelőtt még jóval gyakoribb volt, még mindig nagyon sokan ragaszkodnak ehhez a gyakorlathoz és úgy vélik, hogy az elfenekelés betiltása a szülői jogokat csorbítaná.
„Ez az álláspont rávilágít arra, hogy milyen nehéz a kérdésben a szülők szívét és értelmét megváltoztatni, annak ellenére, hogy felhalmozott bizonyíték hegyek igazolják azt, hogy a fizikai büntetés káros hatással van a gyermekekre.” – mondja Joan Durrant, a Manitobai Egyetem Család-Szociális Tudományok Osztályának a professzor asszonya.
„Ma már túl vagyunk azon, hogy ezt ellentmondásnak nevezzük. Az ellentmondás csak egy szó, amelyet használnak és én nem tudom, hogy miért, mivel a kutatásban valójában semmilyen ellentmondás nincs.” – magyarázza a professzor asszony.
Dr. Durant és társszerzője, Ron Ensom, a szociális munka mestere, a Kelet-Ontariói (Ottawa) Gyermekkórház munkatársa, a kutatás eredményeire hivatkozva azt mondják, hogy a fizikai büntetés a gyermekeket jóval agresszívabbakká és antiszociálisabbakká teszi és a kognitív képességek gyengülését, valamint fejlődési nehézségeket idézhet elő náluk.
A legfrissebb kutatások azt jelzik, hogy csökkentheti a gyermekek agyának szürkeállományát, mégpedig azon a területen, amely az intelligenciával kapcsolatos.
„Amit az emberek realizáltak az az, hogy a fizikai büntetés nemcsak előrejelzi a konzisztens (következetes) agressziót a gyermekeknél, de szintén előrejelzi a különféle nehézségek személyiségbe történő integrálódását, mint pl. a depresszió és az olyan káros anyagokkal való visszaélés, mint a kábítószer vagy az alkohol.” – magyarázza Durant professzor asszony. „Semmilyen vizsgálat nem igazolta eddig azt, hogy a fizikai büntetésnek bármilyen hosszú távú kimenetele lenne.”
Miközben a világ 32 országában tiltott, a gyermekek fizikai büntetése a világ legtöbb részén mégis részben társadalmilag elfogadott. A témával kapcsolatos viták tipikusan az erőszak fegyelem kikényszerítésére való használatának az erkölcsi kérdései körül folynak.
Dr. Durant azt reméli, hogy vizsgálatuk segítségével a szülők a kérdést orvostudományi perspektívából fogják szemlélni.
„Amit mi remélünk, az az, hogy az orvosok „veszik” majd ezt az üzenetet és megpróbálnak többet beszélni a szülőkkel erről, illetve segíteni őket abban, hogy megértsék, a fizikai büntetés egyáltalán nem viszi közelebb őket ahhoz, ahova eljutni szeretnének.” – tette hozzá a professzor asszony.
Dr. Durant azt is reméli, hogy azok az országok, amelyek megengedik a fizikai büntetés alkalmazását a gyermeknevelésben – beleértve Kanadát is -, más szemmel fognak tekinteni a gyermekvédelmi törvényeikre.
Kanada egyike annak a több mint 190 országnak, amely ratifikálta az ENSZ Gyermekek Jogaira Vonatkozó Konvencióját. Ez a Konvenció valójában egy 1989. évi egyezmény, amely a gyermekek védelmét tűzte ki célul. Az egyezmény – amelyet az ENSZ minden tagállama ratifikált, kivéve az USA-t, Szomáliát és Dél-Szudánt – egy olyan passzust foglal magában, amely megállapítja, hogy az országoknak meg kell védeni a gyermekeket a fizikai és a mentális erőszak minden formájától.
„Ha volna két-három olyan vizsgálat, amely azt igazolná, hogy ha valaki naponta 500 mg C-vitamint szed és azzal csökkenteni tudja a rák kifejlődésének a kockázatát, akkor mindnyájan szednénk ezt az 500 mg C-vitamint. Ebben az esetben azonban több mint 80, de az is lehet, hogy több mint 100 vizsgálat áll a rendelkezésünkre, amelyek mind ugyanazt a dolgot igazolják a testi fenyítéssel kapcsolatosan és ennek ellenére mi ezt a kérdést mégis ellentmondásosnak tartjuk.” – összegezte véleményét Durant professzor asszony.
