A focisták gyakori fejsérülései miatt az amerikai Johns Hopkins Orvostudományi Egyetem szakértői sajtókonferenciát tartottak

Az oktatási program tulajdonképpen a sporttevékenység (futball) közben szerzett traumás agysérülések (angol rövidítése: TBI) bizonyíték-alapú áttekintése volt.

A sajtókonferencia célja az volt, hogy az elkészített ún. „Bizonyítékokon Alapuló Kilátások” szakanyagot bemutassa, amely egyrészt felbecsüli az e témakörrel kapcsolatos jelenlegi tudományos ismereteket, másrészt a jövőbeni kutatásokkal kapcsolatosan ajánlásokat fogalmaz meg. E jövőbeni kutatásoknak kell majd megválaszolniuk azokat a fennmaradó vitás kérdéseket, amelyek a traumás agysérülések diagnosztizálásával és kezelésével kapcsolatosan merülnek fel.

A jövőbeni enyhe traumás agysérülések (angol rövidítése: MTBI) biomarkereinek kutatási napirendjében többek között az alábbiak kaptak helyet:

• Előretekintő hosszmetszeti tanulmányok lefolytatása, amelyek a klinikai tesztek, a vérplazma biomarkerek, a képalkotó eljárások és az elektrofiziológiai tesztek értékét becsüli meg a következőkben:

1. A traumás agykárosodást szenvedett és a traumás agykárosodást nem szenvedett játékosok megkülönböztetése,

2. A preventív (megelőző) és terápiás célú beavatkozások hatásainak detektálása,

3. A hosszú távú kognitív és viselkedési kimenetek előrejelzése.

• MRI és PET képalkotó eszközökkel folytatandó vizsgálatok szükségessége, azzal a céllal, hogy képesek legyenek meghatározni azokat az élő szervezetben (in-vivo) végbemenő morfológiai (alaktani) és funkcionális változásokat, amelyek a fizikai sérülésekkel, agyrázkódásokkal és a hosszú távú poszt-traumás kognitív képességek csökkenésével függnek össze.

• Az enyhe traumás agysérüléseket követő neurális plaszticitás (idegrendszeri rugalmasság) mechanizmusok beazonosításához az MRI képalkotó eszközökkel végzendő és az elektrofiziológiai vizsgálatok elvégzésének szükségessége.

A traumás agysérüléseket (TBI) követő hosszú távú neuropszichiátriai eredmények vizsgálati területéhez a következő kutatási napirendeket ajánlották:

• A korábbi játékosok legmodernebb („state of the art”) mérőeszközökkel történő vizsgálata, azzal a céllal, hogy képesek legyenek meghatározni:

  • Életkoronként a neuropszichiátriai rendellenességek fokozatait,

  • A játékos teljes karrierjét felölelően a fennálló neuropszichiátriai rendellenességeket és agyrázkódásokat, illetve az agyrázkódás-szerű kórképet okozó hatásoknak való halmozódó kitettség közötti kapcsolatot, valamint

  • Megtervezni és elindítani egy csoportos vizsgálatot a visszavonuló játékosok körében, ugyanezen célokkal.

• A krónikus traumás encephalopathiára (jelentése: hosszan tartó, sérülés okozta tudatzavar, angol rövidítése: CTE) vonatkozó kutatási ajánlások, beleértve az alábbiakat:

• A krónikus traumás encephalopathia patológiájának (kórtanának) és neurobiológiájának további vizsgálatai,

• A korábbi játékosok és más sportemberek körében a krónikus traumás encephalopathia in-vivo (élő szervezetben történő) kimutatásához megfelelő biomarkerek kifejlesztése,

• Olyan állatkísérletek kifejlesztése és lefolytatása, amelyekkel tesztelni lehet azt a feltételezést, hogy az ismétlődő sérülések degeneratív tauopathiához (tauopathia: a 17-es kromoszómához köthető tau-gén mutációval társuló demencia és parkinsonismus) vezetnek, és amelyekkel azonosítani lehet azokat a mechanizmusokat, amelyek a beavatkozások célpontjai lehetnek.

• A futballozás során szerzett traumás agysérülések következményeinek enyhítését célzó ajánlások, beleértve a következő feladatot is:

  • Az agyrázkódások és ütések egy hosszmetszeti (hosszú távon követett) adatbázisának kifejlesztése, azzal a céllal, hogy a megelőző és a jelenlegi epizódok felderíthetőek legyenek, a tüneteket számszerűsíteni lehessen, továbbá a játékosok visszatéréséhez szükséges értékeléseket, valamint a rehabilitációs stratégiákat dokumentálni tudják.