A diszlexiában szenvedő gyermekek gyakran nehéznek találják a kimondott szavak szótagjainak a számát megszámlálni vagy megállapítani, vajon rímelnek-e a szavak.
Ezek a kényes nehézségek aztán megmutatkoznak a különböző írási rendszerrel rendelkező nyelvek elsajátításánál, illetve arra is rámutatnak, hogy a diszlexiás agy nehézségekkel küzd abban a folyamatban is, ahogyan a beszélt nyelvben a hangok képződnek.
A diszlexia a tanulási zavarok közé tartozik: az olvasási képesség súlyos zavarát jelenti, amelynek hátterében azonban nem szellemi vagy érzékszervi károsodás áll. Formai diszlexiáról beszélünk, ha a gyermek lassan, nehezen olvas, felcseréli a betűket vagy szótagokat, rosszul tagolja a felolvasott szöveget vagy akár teljesen mást olvas, mint ami le van írva. Tartalmi diszlexiáról beszélhetünk, ha a gyermek ugyan jól olvas, de nem érti azt, amit elolvasott. A diszlexia gyakran társul az írás (diszgráfia) és a számolás (diszkalkulia) zavarával. Magyarországon a diszlexia az iskoláskorú gyermekek 10 %-át érinti.
Egy friss kutatás során, amelyről az Elsevier kiadó „Cortex” c. szaklapjában jelent meg publikáció, az angol Cambridge-i Egyetem kutatói egy zenei feladat segítségével bemutatták, hogy a fenti probléma egy, a ritmikus minták, vagy az ütemes (időmértékes) szerkezetek észlelésében jelentkező szélesebb nehézséghez kapcsolódik.
Martina Huss, Usha Goswami és munkatársaik 10 éves gyermekek egy csoportjának – akik között egyaránt volt diszlexiás és nem diszlexiás is – egy meghallgatási feladatot adtak, amely olyan rövid hanglejtési mintákat tartalmazott, amelyeknek hangsúlyozási szerkezete egyszerű volt. A gyermekeknek el kellett dönteniük, vajon egyes hanglejtési párok hasonlóak, vagy különbözőek-e. Ahhoz, hogy két hanglejtési pár különbözőnek hallatszon, a kutatók a hangsúlyosabb szótag hosszát variálták.
Azonban, nem ezeknek a hangsúlyosabb szótagok hosszúságának az észlelése volt az, amelyről bebizonyosodott, hogy a gyermekek feladat teljesítését érinti, hanem az, hogy a gyermekek mennyire észlelték a „felfutási időt”, mely nem más, mint az az idő, amely szükséges ahhoz, hogy egy hang a csúcs intenzitását elérje. A beszédben például egy szótag felfutási ideje az az időmennyiség, amely szükséges a magánhangzó képzéséhez. A hangsúlyos szótagok felfutási ideje hosszabb, így a felfutási idő olyan kritikus vezérfonal, amely segíti a beszéd ritmikus szabályosságának a percepcióját (észlelését, felfogását).
A diszlexiás gyermekek meglehetősen nehéznek találták a „zenei” feladatot, még akkor is, amikor csak egyszerű, kizárólag néhány szótagot tartalmazó hanglejtési mintát hallhattak. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a zenei ütemes szerkezet észlelési képessége és az olvasás megtanulásának a képessége között erős kapcsolat van.
A kutatók vitatják azt a nézetet, hogy a hangsúlyos és a hangsúlytalan „ütem” (a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok) váltakozásának észlelési képessége valóban kritikus fontosságú egy nyelvben a fonológia (beszédhangtan) kielégítő felfogásához. Továbbá, mivel a ritmus sokkal nyilvánvalóbb a zenében mint a beszélt nyelvben, a kutatók szerint az a korai intervenció, amely zenei játékokon alapszik, olyan előnyöket kínál az olvasás megtanulásához, amelyet korábban nem is gyanítottak.
Címkék:
diszlexia, beszéd, olvasás, írás, számolás, agy, rím, hallás, zene
|
|
