Az utolsó menstruációt követő 3 éven belül alkalmazott hormonterápia a kardiovaszkuláris kockázat biomarkereit javítja

Az Észak-Amerikai Menopauza Társaság (angol rövidítése: NAMS) Orlandóban (Florida) megtartott 23. éves találkozóján prezentálták amerikai kutatók azokat a nagyon várt adatokat, amelyek a négy évet átfogó, ún. „Kronos Korai Ösztrogén Prevenciós Vizsgálat” (angol rövidítése: KEEPS) eredményeiről adnak számot.

Az amerikai kutatók korai bizonyítéka azt igazolja, hogy az az ösztrogén és progeszteron terápia, amelyet röviddel a menopauza bekövetkezte után kezdenek el a nőknél, biztonságos és segít a különböző problémákat okozó tünetek megszüntetésében, továbbá javítja a nők hangulatát, szexuális funkcionálását és egyben a kardiovaszkuláris betegségek kifejlődése kockázatának a biomarkereit is.

A kardiovaszkuláris betegség biológiai markerei (biomarkerei) alatt olyan jellemzőket értünk, amelyeket objektíven lehet mérni és értékelni a normál biológiai és a patogén (kóros) folyamatok vagy a terápiás intervencióra adott farmakológiai válasz indikátoraiként. A kardiovaszkuláris betegségek biomarkerei közé sorolhatjuk a kockázati faktorokat (pl. dohányzás, életkor, nem stb.), a diagnosztikus értékű biomarkereket, a betegség stádiumát (súlyossági fok) és progresszióját (előrehaladás), továbbá a prognosztikus értékkel bíró biomarkereket.

A diagnosztikus biomarkerek elsősorban az alábbiak:

· A biominták segítségével (pl. vér-, vizelet- vagy szöveti tesztminta) számszerűsített teszteredmények,

· A vizsgálat során (pl. vérnyomás, EKG, Holter vizsgálat) rögzített jellemzők, továbbá

· A képalkotó eszközökkel (pl. UH, CT vagy MRI) végzett vizsgálati eredmények.

Az éves találkozón a KEEPS kutatás eredményeit a NAMS elnök asszonya, Dr. JoAnn Elisabeth Manson orvosprofesszor (aki számos funkciója mellett még a Harvard Orvostudományi Egyetem nők egészségével foglalkozó programjának a vezetője is), Dr. S. Mitchell Harman, a Kronos Hosszú Élettartamot Kutató Intézetének az igazgatója és Dr. Sanjay Asthana, egy geriátriai (idősödés tudománya) intézet elnöke prezentálták.

A dupla-vak, placebo-kontrollált, randomizált (véletlenszerű besorolás) KEEPS kutatás az alacsony dózisú orális (szájon át adott) vagy transzdermális (bőrön át felszívódó) ösztrogén és a ciklikus havi progeszteronpótlást tesztelte olyan 42 és 58 év közötti (az átlagéletkor 52 év volt), 727 fő nőnél, akik a randomizáció idején még az utolsó menstruációt követő 3 éven belül voltak.

A beválasztott pácienseket három csoportba kategorizálták, azon kívül, hogy havonta 12 napon keresztül naponta 200 mg ciklikus mikronizált (milliméter ezredrészére porlasztott) progeszteront kaptak (az Abbott cég Prometrium nevű készítménye):

· Konjugált ösztrogén tabletta, 0.45 mg/nap (Pfizer, Premarin),

· Transzdermális ösztradiol tapasz, 50 mikrogramm/nap (Bayer, Climara) és végül

· A placebót kapók csoportja.

A nyaki verőér (artéria) érbelhártyája középső részének (intima-media) az átlagos vastagsága (angol rövidítése: CIMT) minden csoport esetén 0.712 mm volt és az adatok szerint az eltérés együtthatója (koefficiense) 0.83 % volt a kezeléseket megelőző két mérés (képalkotó eszközös szkennelés) alapján.

A kutatók megállapították, hogy az orális konjugált, lóból nyert ösztrogén (angol rövidítése: o-CEE) és a transzdermális ösztradiol (t-E2) nem befolyásolta jelentős mértékben a szisztolés vagy a diasztolés vérnyomást (a vérnyomás felső és alsó értéke), szemben az amerikai „Nők Egészsége Kezdeményezés” (angol rövidítése: WHI) elnevezésű nagyszabású klinikai vizsgálat során megfigyelt emelkedett vérnyomással a CEE nagyobb dózisa mellett. A lovak az „Equidae” családba tartozó állatok, ide sorolják még a szamarakat és a zebrákat.

Az orális CEE bevitel a szérum HDL (nagy sűrűségű lipoprotein, jó koleszterin) szintjének a növekedéséhez, az LDL (alacsony sűrűségű, rossz koleszterin) szint csökkenéséhez, valamint a triglicerid szint növekedéséhez vezetett. A kutatók szerint a t-E2 a HDL, az LDL és a triglicerid szintre negatív hatással bírt. A további adatok azt jelzik, hogy a t-E2 javította a kutatásban részt vevő nők szervezetének az inzulinérzékenységét.

Dr. Harman szerint a 48 hónapos (4 éves) kezelési időszak során a nyaki verőér ultrahang vizsgálatával mért érelmeszesedés (ateroszklerózis) progressziójára (előrehaladás) sem a placebo bevitel, sem a hormonterápia (angol rövidítése: HT) egyik típusa nem volt hatással. Az ebben a populációban adott HT mennyiség tehát a nyaki verőér elmeszesedése előrehaladását jelentősen nem befolyásolta.

„Az adatokat rendkívül megbízhatónak tartjuk és megállapításaink szerint abszolúte semmilyen különbség nem mutatkozott a 4 éves időtartam egyik időszakában és pontjában sem az orális konjugált ösztrogén, a transzdermális ösztradiol vagy a placebo alkalmazása között. Ennek megfelelően úgy tűnik, hogy a CIMT progresszió mértékét - e nagyon egészséges nőkből álló populáció körében - az ösztrogénterápia nem érintette.” – magyarázza Dr. Harman, de azt is hozzátette, hogy: „A progresszió mértéke nagyon lassú volt és így a kutatás nem tudott semmilyen hatást kimutatni.”

Dr. Harman az ösztrogén csoportban – szemben a placebo csoporttal - egy szuggesztív, de nem jelentős csökkenési trendet is leírt a nyaki verőér kalcium felszaporodására (meszesedés jele) vonatkozóan.

Továbbá, megszűntek az olyan menopauzális tünetek, mint a hőhullám és az éjszakai izzadás, és a hormonterápia előnyösen hatott a csont ásványi anyag sűrűségére és a bipoláris hangulatzavarra (mindkét kórkép angol rövidítése: BMD), összehasonlítva a placebóval kezelt betegekkel. A hormonterápia a nők szexuális funkcionálást is javította.

Dr. Harman arról is beszámolt, hogy a KEEPS kutatás eredményei nem mutatták a HT emlő- és endometriális (méhnyálkahártya) rák, szívinfarktus, stroke vagy vénás tromboembóliás (vérrög okozta elzáródás) esetekre gyakorolt jelentős kockázatait vagy előnyeit. Mivel a kutatásba kevesebb, mint 1000 nőt vontak be, a kutatók szerint ez a szám nem volt elegendő ahhoz, hogy a nagyszabású klinikai vizsgálatokra jellemző következtetéseket levonhassák.

„Úgy gondolom, hogy amit itt most vizsgáltunk, az egy 'plafonhatás'. Továbbá azt is gondolom, hogy a jövőbeli vizsgálatok során lazítanunk kell majd a kizárási kritériumokon annak érdekében, hogy a nők azon nagyobb populációját tudjuk vizsgálni, akiknél a betegség nagyobb mértékben fejlődik ki.” – mondja Dr. Harman.

„A kognitív funkciók vizsgálata során a vaszkuláris (ér eredetű) kockázati faktorok és az észlelő/felismerő képesség közötti kapcsolatot értékeltük.” – számolt be a prezentáció során a vizsgálat e részéről Dr. Asthana. Magyarázata szerint jelentős hangulati javulást tapasztaltak azoknál a nőknél, akik ösztrogént szedtek szájon át. „Amikor a részt vevőket beválogattuk, a 727 főből 662 nőnél nem álltak fenn a depresszió és a demencia tünetei, illetve nem voltak memória problémáik.”

A kutatás adatai szerint a nők 22 %-ánál volt jelen legalább egy ApoE 4-es (apolipoprotein-E 4-es) allél, amely az Alzheimer-kór egyik ismert kockázati faktora.

Két 4-es alléllal 91 % a valószínűsége annak, hogy egy egyén 80 éves korában Alzheimer-kórban fog szenvedni, míg 1 db 4-es alléllal ez a rizikó csak 47 %-os. Egyéb neuro-degeneratív betegségekben pedig a betegség prognózisát negatívan befolyásolja a 4-es allél jelenléte.

Dr. Asthana és kollégái egy megerősítő faktoranalízist is elvégeztek, melynek során négy független faktort használtak. A faktoranalízis kilenc darab kognitív képességet vizsgáló tesztből és egy globális kognitív felmérésből állt. A faktorok között az alábbiak voltak:

· A verbális (szóbeli) tanulás és a memória;

· Az auditív (hallásbeli) figyelem és a munkamemória;

· A vizuális figyelem és a végrehajtó funkció; valamint

· A gyorsított beszélt nyelv és a rugalmasság.

A kardiovaszkuláris kockázati markereken alapulva – beleértve a BMI-t (testtömeg-index), az amerikai „Framingham Szívvizsgálat”-ban figyelembe vett markereket, a nyaki verőér érbelhártya középső részének a vastagságát, a szisztolés vérnyomást, az LDL és a HDL koleszterinszinteket, valamint a triglicerid és az éhomi vércukorszintet – a kutatók két csoportba sorolták a betegeket:

· A kardiovaszkuláris betegség kifejlődése szempontjából magas kockázatú, és

· A kardiovaszkuláris betegség kifejlődése szempontjából alacsony kockázatú betegek.

Annak ellenére, hogy a kognitív teljesítmény a négy éves utókövetési időszak alatt a HT-ban részesült és a placebo csoportban hasonló volt, az alacsony kardiovaszkuláris betegség kockázatú páciensek - akik ösztrogént kaptak - jobb teljesítmény pontszámokat értek el a globális kognitív felmérésben, továbbá a nyelv és a flexibilitás teszteken. Ezen túlmenően nagyobb valószínűséggel mutatkozott náluk javulás az emlékező képességben (memória) és a verbális tanulásban, mint azoknál a nőknél, akiknek a kardiovaszkuláris betegség kockázata magasabb volt. A magas kardiovaszkuláris kockázatú csoportba tartozó nők idősebbek voltak és náluk az ApoE 4-es allél prevalenciája is nagyobb volt.

Dr. Asthana szerint „a kognitív képességek általános felmérésekor nem mutatkoztak káros hatások, összehasonlítva a WHI vizsgálat 65 éves vagy annál idősebb női résztvevőire vonatkozó eredményekkel. Összességében a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy szükség van a további hormonterápiával kapcsolatos vizsgálatokra az éppen a menopauza időszakába jutott nőknél, beleértve az ágensek, a dózisok és a bevitel különbözőségeit is.

Végül pedig a KEEPS kutatói elmondták, hogy a hormonterápia alkalmazására vonatkozó individualizált döntéshozatalnak minden egyes nőbeteg esetében a prioritásokon és a kockázati faktorokon kell alapulnia.

A KEEPS kutatási eredményeit meghallgatva az Észak-Amerikai Menopauza Társaság résztvevői egyetértettek abban, hogy az individualizált beteggondozás egyre fontosabbá válik. Például, ha a triglicerid szint problémás, akkor a nőgyógyásznak választania kell aközött, hogy a beteg transzdermális vagy orális gyógyszerezésben részesüljön-e. Egy másik példa: ha az orvos a páciens HDL szintjét szeretné javítani, normális triglicerid szint esetén jobb opció lesz az orális készítmény adása.

Mindezek alapján elmondható, hogy a nőgyógyászoknak legalább választási lehetőségük lesz, amennyiben látják azt, hogy melyik kezelési mód jár több pozitív előnnyel.

A KEEPS kutatással kapcsolatosan elmondható, hogy a menopauza korai szakaszában lévő nők esetében a négy éves utókövetési időszak túl kevés, de a kutatás legalább igazolta azt, hogy a hormonterápiának nem jelentkeznek negatív hatásai. Jelenleg ez a legtöbb, amit ez a kutatás nyújthatott a tudósok számára.

Az Észak-Amerikai Menopauza Társaság (NAMS) 1989-ben alakult. Napjainkra egyike Észak-Amerika (amely az USA-n és Kanadán kívül még 21 független országot és 17 egyéb területet foglal magába) vezető non-profit szervezeteinek, amely elkötelezte magát a középkorú és annál idősebb nők egészségének és életminőségének a javítása iránt.

A 2000 fős tagság mindegyike külön-külön a maga szakterületén (klinikai és alap orvostudomány, ápolás, szociológia, pszichológia, táplálkozás tudomány, antropológia, epidemiológia, farmakológia és oktatás) vezető szakembernek számít, és ez teszi lehetővé a NAMS számára, hogy egyedülállóan kiváló legyen az információ-nyújtásban, amelyek nemcsak, hogy pontosak és elfogulatlanok, de semmilyen álláspont mellett vagy ellen nem foglalnak állást.


Címkék: hormon, mensturáció, szív, öregedés
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2017 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!