A
mérsékelt testmozgás, mint a séta,
valóban csökkentheti a diabétesz kialakulását
a kövér és ülő életmódot
folytató embereknél, akiknek a vércukor szintje
emelkedni kezdett. Ezt az eredményt egy nagyobb amerikai
tanulmány is alátámasztja, ahol a résztvevőket
véletlenszerűen választották be vagy egy
testedzéses és diéta programot folytató,
vagy egy cukorbetegség elleni gyógyszert szedő
csoportba, illetve a kontrollcsoportba. Annak ellenére, hogy a
résztvevők keményen dolgoztak rajta, azok, akik a
diétás és testmozgásos csoportban voltak,
csak nagyon kismértékben veszítettek
testsúlyukból. Ezek az emberek rendszeresen
teljesítették a sétagyakorlatokat és
mégis, néhányuknál kifejlődött a
cukorbetegség.
A
testedzés csökkentheti a szívbetegségek
kialakulásának kockázatát is, habár
a bizonyíték nagyon vegyes. Úgy tűnik,
küszöbhatás érvényesül: A
legtöbb, szívet védő hatás azoknál
az embereknél érvényesül, akik az ülő
életmódból váltottak egy mérsékelten
aktív életmódba, általában
rendszeres sétával. Ennél intenzívebb
testmozgás csak mérsékelten nagyobb előnnyel
társult. Néhány nagyobb kutatásból
származó eredmény nem volt mindig egyértelmű,
mivel azok, akik végeznek testedzést, nagyon
különböznek azoktól, akik nem.
Az
aktív életmódot folytató emberek ugyanis
kevésbé valószínű, hogy dohányoznak.
Általában eleve vékonyabbak és másképpen
táplálkoznak, mint az ülő életmódot
folytató emberek. Általában iskolázottabb
emberek is, és az iskolázottság az egyik legjobb
jövendőmondó az általános egészségi
állapot és a hosszabb élettartam szempontjából
is. Mindezek eredményeképpen tulajdonképpen
lehetetlen teljes bizonyossággal megtudni, vajon a testedzés
megakadályozza-e a szívbetegségek kialakulását,
vagy azok az emberek, akiknél a szívproblémák
kialakulása kevésbé valószínűsíthető,
egyúttal valószínűleg rendszeresen végeznek
testmozgást is.
A
tudósok ugyanezzel a problémával szembesülnek,
ha a testedzés és a rákbetegség
összefüggéseit vizsgálják. Ugyanaz a
kutatás, amely a szívbetegség és a
testmozgás összefüggéseit vizsgálta,
azt bizonyította, hogy a rendszeres testmozgást végző
emberek körében a végbélrák és
a mellrák előfordulása alacsonyabb mértékű
volt. De azt, hogy ez az eredmény ok, vagy hatás, nem
sikerült teljességgel megállapítani.
Gyakran
mondják, hogy a testmozgás „távol tartja” a
csontritkulást is. Ugyanakkor még a testsúlyhordozó
tevékenységek, mint a séta, a futás, vagy
a súlyemelés sem bizonyította be, hogy ilyen
hatással bír. Mégis, szigorú kutatások
során, amelyekben idősebb embereket véletlenszerűen
választottak be a testedzést végzők, vagy csak
a napi normál rutinjukat végzők csoportjába, az
bizonyosodott be, hogy a testedzést rendszeresen végzők
körében kisebb volt az elesések valószínűsége,
talán azért, mert ők erősebb izomzatúak, vagy
pedig az egyensúlyérzékük fejlettebb. Mivel
a csontritkulásban szenvedő idős embereknél az elesés
általában csonttöréssel is együttjár,
a testedzés – de csak közvetve – megakadályozhatja
a csonttöréseket.
És
mi a helyzet a súlycsökkenéssel? A súlyemelők
erősebb izomzat felépítésére képesek,
de mégsem égetnek el több kalóriát.
Az így elnyerhető nagyobb izomtömeg nagyon kicsi, ha a
test csontvázizomzatának teljes összegével
hasonlítjuk össze. Az izomnak pedig nagyon alacsony
metabolikus (anyagcsere) rátája van, ha pihen.
Jack
Wilmore, a Texasi A&M Egyetem testedzés fiziológusa
úgy kalkulálta, hogy azon férfiak súlyemelése
révén nyerhető átlagos izomtömeg, akik 12
héten át vettek részt egy komoly súlyemelő
programban, mindössze 2 kg volt. Ez a mennyiségű
„többlet izom” a metabolikus arányt csak napi 24
kalóriával képes növelni!
A
testmozgás önmagában, ha nem társul
testsúlycsökkenéssel, nem képes csökkenteni
a vérnyomást és a koleszterin szintet sem. A
testsúlycsökkenés azonban képes mérsékelni
a vérnyomást és a koleszterint szintet, de ha
valaki veszíteni akar a testsúlyából, a
testmozgás mellett diétáznia is muszáj. A
testmozgás önmagában a csökkent testsúlyt
sem volt képes fenntartani.
