A magányosság és a szakadozott alvás közötti kapcsolat

Egy friss amerikai kutatás szerint a magányosság az alvás szakadozásához vezet: azok az emberek, akik a vizsgálatban önmagukat magas magányosság pontszámmal értékelték, ugyanazok voltak, akiknek az alvás monitorozásuk során az alvásuk a legszakadozottabbnak mutatkozott.

A kutatók az „Alvás” c. szakfolyóiratban számoltak be a vizsgálatuk eredményeiről. A publikáció vezető szerzője, Dr. Lianne Kurina, a Chicagói Egyetem Egészségügyi Vizsgálatok Osztályának orvosa és munkatársai megállapították, hogy a magányosság és az alvás időtartama között nem mutatkozott kapcsolat.

Egy sajtó nyilatkozatában Dr. Kurina az alábbiakat mondta: „A magányosság és a nyugtalan (szakadozott) alvás közötti kapcsolat úgy tűnik, az észlelt emberi kötődések teljes terjedelmén keresztül hat.”

A doktornő és kollégái igyekeztek belemélyedni azon jelentések témájába is, melyek szerint a magányosság és a gyenge egészségi állapot között kapcsolat van. Egy teória szerint a magányos emberek nem alszanak olyan jól, mint azok, akik sokkal jobban kötődnek másokhoz.

„Fel akartunk tárni egy potenciális utat....azt az elméletet, mely szerint az alvás – amely egy kulcsfontosságú viselkedési mód ahhoz, hogy egészségesek maradjunk – megtöltődhet a magányosság érzésével.” – magyarázza Dr. Kurina, hozzátéve: „Amit megállapítottunk az az, hogy a magányosság az egyes egyéneknél nem változtatja meg az alvás teljes időtartamát, de többször is felébreszti őket az éjszaka folyamán.”

A keresztmetszeti tanulmányukhoz Dr. Kurina és munkatársai a vidéki Dél-Dakota területéről egy hagyományos, szoros összefonódásban gazdálkodó közösségből 95 fő, felnőtt embert invitált meg a vizsgálatuk résztvevői közé. Összehasonlították az egyes interjúk során a résztvevők által jelentett magányossági szinteket az alvási ciklusaik mérési eredményeivel.

A résztvevők 19 éves és a feletti életkorúak voltak, az átlagos életkor 39.8 év volt és 55 %-uk nő volt. A személyes interjúk során a résztvevők a magányossággal, a depresszióval, a szorongással és a stresszel kapcsolatos kérdésekre válaszoltak, valamint a szubjektív alvásminőségükről és a napközbeni álmosságukról számoltak be. Ahhoz, hogy az objektív alvás tulajdonságokat is mérni tudják, a kutatók a csuklóra erősíthető aktigráfokat (kombinált, kisméretű mozgásérzékelő szenzor) adtak a résztvevőknek, amelyet egy héten át viseltek.

A résztvevők egyike sem tartozott a szociálisan izolált emberek közé, mégis, a magányossággal kapcsolatos észlelésük változatos volt és a kutatók azt állapították meg, hogy a magasabb magányosság pontszám a szakadozott alvás szignifikánsan magasabb szintjével függött össze. Mindezt akkor állapították meg, miután már az olyan potenciálisan zavaró tényezőket is figyelembe vették, mint az életkor, a nem, a testtömeg-index (BMI), az alvási apnoe kockázata és a negatív hangulat (ez utóbbit a depresszióval, a szorongással és a stresszel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok alapján értékelték). A kutatók azt is megállapíthatták, hogy a magányosság és a teljes alvási időtartam, a szubjektív alvás vagy a nappali álmosság között nem volt kapcsolat.

Kutatási eredményeik hasonlatosak az Amerikai Pszichológiai Társaság 2002-ben publikált vizsgálatához, amelyben egyetemi/főiskolai hallgatók magányosság percepcióját hasonlították össze a mért alvásminőséggel. Ez a vizsgálat azt állapította meg, hogy akik a legmagányosabbnak érezték magukat, azoknál történt a legtöbb alvásszakadozás.

Dr. Kurina véleménye szerint, ha a két vizsgálat hasonló eredményeit nézik, akkor azt realizálják, hogy a magányosság és a szociális izoláció (társadalmi elszigeteltség) nem ugyanaz a két dolog.

A magányosság olyan észlelt szociális izoláció, amelyet az egyén kitaszítottként él meg és amely tükrözi a különbséget a között, hogy egy személy mit akar és a között, hogy a másokkal való szociális kötődések terén milyen a helyzete.

„Lehet valaki egy fiatal hallgató egy nagyobb egyetemen vagy egy idősebb felnőtt, aki egy vidéki közösségben él, ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk aludni, mindannyian függünk a szociális környezetünkben megtapasztalt biztonságérzetünktől.” – magyarázza Dr. Kurina, hozzátéve, hogy az ilyen kutatási eredmények, mint amilyen az övék is, segítenek annak a további megértésében, hogy a szociális és a pszichológiai faktorok hogyan hatnak az emberi egészségre.

Miközben ezek a következtetések meggyőzőnek és hihetőnek tűnnek, nem szabad arról elfeledkezni, hogy ez egy keresztmetszeti vizsgálat volt és így legfeljebb azt erősítheti meg, hogy ezek az összefüggések vajon erősek-e vagy sem: arra nem alkalmas, hogy az ok és a hatás irányát is megállapítsa. Konkrét példával érzékeltetve, az ezen eredmények alapján levonható, egyformán tudományos magyarázat a következő is lehet: a szakadozott alvás hatással van az ember hangulatára, mégpedig oly módon, hogy kevésbé leszünk hajlandóak másokkal kapcsolatba kerülni olyan szinten, ahogyan azt ők szeretnék. Ez kevésbé elfogadhatónak vagy valószerűnek tűnhet, de a vizsgálat nem olyan típusú, amely ezt kizárhatná.


Címkék: magány, pszichológia, alvás, apnoe, pihenés, közösség, kapcsolat, hangulat
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2018 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!