A gerincvelő daganatok anatómiai csoportosítása

A gerincvelőt károsító daganatok a gerincvelőhöz viszonyított helyzetük alapján anatómiailag három csoportba oszthatók.

  • Intraduralis-extramedullaris (juxtamedullaris): a gerincvelő oldalsó vagy hátsó felszíne mentén elhelyezkedő daganatok, amelyek a durán belül, de a szürke- és fehérállományon kívül alakulnak ki.
  • Intramedullaris: a gerincvelő szürke-, vagy fehérállományából kiinduló daganatok.
  • Extraduralis: a gerinccsatornában, de a durán kívül kialakuló daganatok. Tipikusan a rosszindulatú, másodlagos, metasztázisos daganatok előfordulási helye!

1.) Intraduralis-extramedullaris (juxtamedullaris) daganatok

Az összes gerincdaganatok 50 %-a a juxtamedullaris tumorok közé tartozik. Ezek túlnyomó többsége meningeoma és neurofibroma.

  • A meningeomák általában a dura (a gerinccsatornát fedő rostos bélelő anyag) belső felszínéhez tapadnak, hosszúkás szilva alakú tumorok, amelyek a gerincvelőn benyomatot alkotnak, de azt nem infiltrálják. Szövettanilag jóindulatú daganatok, azonban egyaránt fennáll a kiújulás és a rákos elfajulás lehetősége.
  • A neurofibromák a gerincvelői gyökerek Schwann-sejtjeiből és fibroblast elemeiből fejlődnek.

Ezeknél ritkábbak a (jóindulatú) angiomák, fibromák, lipomák, dermoidok.

  • Az arteriovenosus angiomák nem valódi tumorok, hanem fejlődési rendellenességek, lehetnek intramedullarisak, intraduralis és extramedullaris, illetve extraduralis lokalizációjúak. Tüneteket akkor okoznak, amikor a kórosan vékony falú erek megrepednek és vérzés jön létre a gerincvelőt körülvevő subarachnoidealis térben.

2.) Intramedullaris daganatok

Relatíve ritka előfordulású daganatok, általában lassan növekszenek, szövettanilag jóindulatúak és sebészi beavatkozással határozottan gyógyítható daganatok. Kezdeti tünetük a generalizált hátfájás.

Leggyakrabban a nyaki régióban alakulnak ki. Tipikusan a gliasejtekből (támasztósejtek), vagy az ependimalis (gerinccsatornabélés kötőszövete) sejtekből eredő daganatok.

A glioma alapvetően és elsődlegesen jóindulatú neoplázia, azonban rákos daganattá fajulhat. A glioma a gliasejtekből kiinduló intramedullaris tumorcsalád, két alfajtája, az ependymoma és az astrocytoma fordul elő leggyakrabban, ritkábban a harmadik, az oligodendro­glioma.

  • Ependymoma

Az ependymoma a leggyakoribb intramedullaris jóindulatú tumor, az összes intramedullaris tumor kb. 60 %-át teszi ki. Elsősorban a 20-40 éves korosztályt érinti. A gerincvelő nyaki- és háti szakaszán egyaránt gyakran fordul elő.

  • Astrocytoma
Nevét a mikroszkóp alatt csillag alakúnak mutatkozó „astrocyta” sejtekről kapta. Az astrocytoma a gyermekeknél előforduló leggyakoribb intramedullaris tumor, az érintett korosztály az 5-10 éves gyerekek köre.
 
Ritka, veleszületett jóindulatú daganat a lipoma, mely leggyakrabban a gerincvelő háti szakaszán helyezkedik el. Ugyancsak ritka az ér eredetű hemangiomablastoma és a lipomyelomeningocele, a conus medullaris (gerincvelő határoló vége) lipomája.
 

3.) Extraduralis daganatok

Az extraduralis daganatok másodlagos neopláziák, rosszindulatú daganatok, elsősorban a prosztatarák, a tüdőrák, az emlőrák, a veserák és a pajzsmirigyrák csigolya áttétei terjednek be a gerinccsatornába.

Kivétel az extrém ritka jóindulatú, zsíros tumor, a lipoma, amely előfordul az epiduralis (a gerincvelő burkán kívüli) területen, ezt daganatot „epiduralis lipomatosis”-nak nevezik.
Címkék: gerincvelő, idegrendszer, daganat, tumor, rák, csigolya, gerinc, anatómia, csoportosítás
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2014 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!